kórus
kórus főnév -t, -ok, -a (régies írva: chorus is)
1. (zene, film, színház) Énekkar, dalkar, nagyobb énekegyüttes; kar [2] (4). A kórus tagjai. A kórusból kihallatszott a hangja. Mintha harsonás kíséret sorakozott volna fel mögötte, s valamely kórus zengené a vezérmotívumot … (Nagy Lajos)
2. (zene) Kórusmű; kar [2] (5).
3. (vallásügy) Kanonokok v. szerzetesek közösen elmondott zsolozsmája.
4. (ritka, film, színház, irodalmi nyelvben) <A régi görög vallásos szertartásokban, drámában és az utóbbinak formáját utánzó újkori drámai művekben> a cselekményt lírai dalokkal, elmélkedésekkel kísérő s egyszerre beszélő csoport; kar [2] (6). A görög tragédiák siránkozó kórusa. A chorus betéteket … énekel, melyek drámai szempontból szükségtelenek. (Péterfy Jenő)
5. Kórusban: többen, mindannyian ugyanazt a szöveget mondva v. ugyanazt a dallamot énekelve. A gyereksereg kórusban köszön. Kórusban kiáltották feléje: siess, siess!!! Te nem ismered az Annát? – csodálkoztak az asszonyok kórusban. (Kosztolányi Dezső) Az árusok … [Jónás] vad szakállát | … .kórusban nevették. (Babits Mihály)
6. (vallásügy) <Főleg katolikus templomban> a szentéllyel átellenben levő karzat, ahol az orgona (és az énekkar) helye van. Az urak … a pompás orgonát bámulni jártak odafenn a chorusban. (Jókai Mór) A kórus padján, honnan a rácson át | látni a templom sok kicsi villanyát | … egymagam ülök én. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) <Templomban> az oltár előtti rész, ahol a papok és szerzetesek karban mondják az imát.
Szóösszetétel(ek): 1. kórusajtó; kórusbemutató; kórusiskola; kóruslépcső; kórusművészet; kórusszöveg; kórustag; kórusülés; kórusverseny; kórusvezető; 2. férfikórus; fiúkórus; gyermekkórus; szavalókórus.
