kóser
kóser [ë v. e] melléknév
1. (vallásügy) <Az izraelita vallásban> az étkezés tárgyaira, eszközeire, körülményeire vonatk. előírásoknak megfelelő. Kóser étel, hús, konyha, vendéglő. A mellékszobában lakik egy kereskedő feleségével …; azok most érkeznek haza a város végéről, ahol egy kóser korcsma van. (Jókai Mór) || a. (vallásügy, ritka) Olyan <ember>, aki az ilyen előírásokat megtartja; hithű zsidó.
2. (bizalmas) Nem kóser: gyanús, kifogásolható; nem egészen tiszta v. megbízható. Nem kóser ügy ez. Az apja se egészen kóser ember … (Mikszáth Kálmán)
