koszt
koszt főnév -ot, -ja (rendsz. egyes számban)
1. (bizalmas) Általában étkezés, az étkezéshez rendszeresen adott v. szükséges élelem. Sokba került a koszt. Milyen a koszt nálatok? Jó koszton élnek. Sokat költenek kosztra. A maga kosztját megszolgálja. A koszton nem lehetett spórolni. (Babits Mihály) Julisnak nincs rossz dolga … jó kosztot kap. (Nagy Lajos) || a. Vmilyen minőségben, összetételben megszabott, meghatározott étkezés, étkezési rend. Házi koszt; sovány koszt; diétás, hústalan kosztra fog vkit. Naponta 10 dekát szeretett volna fogyni, de az Excelsior igazán ehetetlen kosztja ellenére is csak 5–6 dekát fogyott. (Kosztolányi Dezső)
2. <A családi körön kívül> másoktól fizetség, ellenszolgáltatás fejében kapott rendszeres étkezés. Kocsmai, vendéglői koszt; koszt és kvártély: teljes, rendszeres élelmezés és lakás; kosztba ad: rendsz. diákot, gyermeket családon kívül elhelyez, hogy ott kapja meg az ellátást, élelmezést; kosztba fogad vkit: családon kívüli személyt elvállal, hogy rendszeresen ellátást, élelmezést adjon neki; koszton van vkinél; kosztot ® ad vkinek; kosztot hordat. Lakás már van, de hol kapunk kosztot? Egy özvegy papnénál voltam szálláson. Kosztot nem adtak. (Tolnai Lajos) Itt megvan a kosztja, kvártélya … A bérét félreteheti. (Kosztolányi Dezső)
3. (bizalmas) Meghatározott időre szóló élelem. Kosztját a tarisznyába rakta. Kiosztották a kétheti kosztot.
4. (átvitt értelemben, 1945 előtt) Kosztba ad (v. vesz): a) <pénzt> heti kamatra kölcsön ad, ill. elhelyez (v. átvesz); b) <értékpapírt, részvényt> vkinek átad (, ill. vkitől átvesz) azzal a kötelezettséggel, hogy bizonyos határidő után magasabb (, ill. alacsonyabb) áron visszaveszi (visszaadja).
Szóösszetétel(ek): 1. kosztadó; 2. ebédkoszt; rabkoszt.
