kötelem
kötelem [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
1. (jogtudomány) Az a jogviszony, amelynél fogva a hitelező az adóstól vmely szolgáltatás teljesítését követelheti. ® Egyedi kötelem; ® fajlagos kötelem; ® nemleges kötelem; ® vagylagos kötelem; a kötelem erejénél fogva; a kötelemtől mentesül.
2. (katonaság, hivatalos) Vkinek, vminek a kötelmei: <a birtokos jelzővel meghatározott> katonai személynek v. csoportnak (összes) szolgálati feladatai. Az őr, a felderítő járőr, az ügyeletes tiszt kötelmei.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Kötelesség. A vendég menyek elszéledtek bizonyos férfi inggombok és egyéb hivatásbeli kötelmek irányában. (Kaffka Margit) Miután pedig az udvariasság kötelmeinek eleget tettünk, … térjünk … a közös témára. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): kötelemszegés; kötelemszüntető.
