kötelesség
kötelesség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Utasítás, parancs, szerződés, határozat, törvény által megszabott köteles teendő. Állampolgári, hivatali, hivatalos kötelesség; vkinek ® kutya kötelessége vmi; a tanulók kötelességei; ® hív a kötelesség; vkinek kötelességében ® áll; hivatalos kötelességében eljáró tisztviselő; eleget tesz kötelességeinek; elmulasztja, megszegi, megteszi, teljesíti, (el)végzi kötelességét. Csak kötelességemet teljesítettem: <köszönetre adott válaszként>. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vminek, vmely teendőnek erkölcsi szükségessége; kötelezettség. Becsületbeli, emberi, erkölcsi, gyermeki, megtisztelő, szent kötelesség; kötelessége, hogy …; kötelességének érzi; kötelességének ® tartja; kötelességének tekinti, hogy …; megteszi kötelességét vki iránt; kötelességévé tesz vkinek vmit. Kínálgatja őket a jó háziasszony, … Hejh, mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell, A kötelességét ő jól megtanulta. (Petőfi Sándor) A királyra nézett a gyász kötelesség | Meghagyni legottan: Toldit hogy temessék. (Arany János)
Szólás(ok): ld. mór.
Szóösszetétel(ek): kötelességgyakorlás; kötelességmulasztó; kötelességszegés; kötelességszegő; kötelességteljesítő; kötelességtudat.
