következetes
következetes [e-ë-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Elveihez, elgondolásaihoz, gondolkodásmódjához hű, állhatatosan azok szerint cselekvő <személy>. Következetes ember, politikus, tanár; következetes önmagához. (szójárás) Csak az ökör következetes: oktalanság mindig és mindenben következetesnek lenni.
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló <cselekedet, magatartás>. Következetes gondolkodás, viselkedés; következetesen ragaszkodik vmihez. A tárgyas igék mellett, minden ok nélkül, következetesen kiteszik a tárgyat. (Kosztolányi Dezső) Ezennel visszavonom a támogatásomat … – Dehogy vonod vissza … Ez nem volna férfias és nem volna következetes. (Móricz Zsigmond)
