közben
közben [e] határozószó és névutó
I. határozószó
1. A szóban forgó két személy v. tárgy, két térbeli dolog, hely közt; középen, középütt. A padon ült a család: apa, anya, közben a gyerek. A rét egyik oldalán fasor húzódott, mellette gyalogút, közben pedig mély árok. Nem messze a király egyszerű köntösben Lovagol. De előbb ott menének közben Aranyos apródok, mint ifjú növendék. (Arany János) Térség vala közben, hol hadi nép futtat. (Arany János)
2. Az ismert, szóban forgó cselekvéssel, történéssel, eseménnyel, állapottal egyszerre, egy időben, párhuzamosan. A cirkuszi művész egyik kezében három karikát pörgetett, közben a másikkal labdázott. A lakók szerelőért rohantak, a csőből közben ömlött a víz. Lehajolván sűrű, önfeledett csókra, Közben susogását így tördeli szókra: …, Jer velem – elviszlek – paripám nyergelve. (Arany János) Amott is vág egy [favágó] s dörmög közben. (József Attila) || a. A szóban forgó huzamosabb történéssel, állapottal egy időben, párhuzamosan, ill. annak szüneteiben, a közbeeső szabad időben. Új regényét írta, közben azonban egy tanulmányon is dolgozott. || b. A szóban forgó cselekvéssel, történéssel, folyamattal, állapottal egy időben, párhuzamosan, de azzal ellentétben; azonban, holott, pedig. Folyton hízelgett neki, s közben szidta a háta mögött.
II. névutó (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve) A hozzá tartozó névszóval kifejezett cselekvés végzése, ill. a történés, esemény, folyamat lefolyása alatt, azzal egy időben, folyamatosan. Kukoricamorzsolás közben meséket mondanak. Verekedés közben, Hajh, ürül a korcsma. (Ady Endre) || a. Vmely cselekvés, esemény, történés, állapot alatt valamikor. ® Menet közben. Feladatának teljesítése közben halt meg. Menet közben tilos a vonatról leszállni. Beleütöttem keresés közben a fejemet az almárium üvegajtajába. (Mikszáth Kálmán) Vetkőződés közben valami eszébe jutott. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): aközben; azonközben; eközben; ezenközben; időközben; miközben; napközben; útközben.
