közélet
közélet [z-é] főnév (sajtónyelvi)
1. Azon emberi tevékenységek és folyamatok összessége, amelyek az egész népközösség állami, politikai életével, elsősorban az állami vezető szervek és hatóságok munkájával, működésével kapcsolatosak. A magyar közélet kiválóságai. Szerepet játszik a közéletben. A haszonlesőket el kell távolítani a közéletből. Nem egyenlő feladatok zúdulnak a közélet férfiainak vállaira. (Mikszáth Kálmán)
2. (sajtónyelvi) A közösség politikai, társadalmi élete, tevékenysége, életviszonyai. Tiszta közélet. Bírálatra és önbírálatra van szükség a közélet egész terén. A szabadság elve érvényesül az egész közéletben. Nincs-e a magyarnak elég tennivalója hazájában … a közélet … dicső ösvényein? (Eötvös József) || a. (sajtónyelvi) Az egyén részvétele ebben; <a magánélettel ellentétben:> a nyilvános, társadalmi élet. Egyazon elveket vallja a magán- és a közéletben. Hiába mondják nekünk, válasszátok külön a magánéletet a közélettől … (Jókai Mór) A faluban a magánélet is közélet. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) Mindennapi élet. Egypár kivételt talán lehetne a közéletből említeni. (Vörösmarty Mihály) Csak praegnánsabb kifejezéseket használjon a költő, a közéletből. (Arany János)
