közepes
közepes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <dolog>, amelynek nagysága két szélsőséges határérték között kb. a középen helyezkedik el. Közepes ár, eredmény, sebesség, súly, termet. A hegyvidéken az évi közepes hőmérséklet néhány fokkal alacsonyabb, mint az alföldön.
2. Sem nem nagyon sok, sem nem nagyon kevés (mennyiségű); átlagos. A napraforgó gyenge közepes termést ígér.
3. Sem nem rossz, sem nem jó minőségű. Közepes bort rendelt.
4. (gyak. kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki vmilyen szempontból nem kiváló, de nem is rossz. Közepes író. Az iskolákkal is megkésett, de mindig szorgalmatos volt szegény, jó közepes lett. (Kaffka Margit) || a. (gyak. kissé rosszalló) Ilyen személyre valló, rá jellemző. Közepes képesség, tehetség. || b. (ritka) Sem nem nagyon alacsony, sem nem nagyon magas <életkor>.
5. (iskolai, 1945 után) A legjobbnál két fokkal rosszabb, a legrosszabbnál két fokkal jobb <osztályzat, bizonyítvány>; hármas (számjeggyel: 3). Magyarból közepes osztályzatot kapott. Csak közepes a bizonyítványa. || a. (iskolai, 1945 után) Ilyen osztályzatú, rendű, bizonyítványú <tanuló>. Gyenge tanulóból az év végére közepes lett.
II. főnév -t, -ek [ë v. e], -e [e] Közepes (I. 1–5) személy, dolog, osztályzat. A közepesnél jobb, nagyobb, kisebb, gyengébb, rosszabb. A közepesek száma az osztályban tíz. A közepesen alul, felül van. Közepest kapott. Közepesre vizsgázott.
közepesség.
