középpont
középpont főnév
1. Vmely területnek az a része, amely kb. a közepén van; központ (1a). Az új színház a város középpontjában van. || a. (mértan) Vmely mértani idomhoz (görbe, síkidom, test) tartozó az a pont, amelytől a rajta keresztülmenő egyeneseknek az idommal alkotott páros számú metszőpontjai egyenlő távolságra vannak. Az ellipszis, a gömb, a hiperbola, a kör, a trapéz középpontja. A kör kerületének minden pontja egyenlő távolságban van a kör középpontjától.
2. (választékos) Központ (2, 3a). Minden faluból két követ induljon azonnal Hétfaluba, mely középpont leend, további rendeleteink megértése végett. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vminek a középpontja: a) az a személy, aki vmely közösségben v. intézményben annak működésére irányítóan hat; a vállalat középpontja; a társaság középpontja: az a személy, aki felé a társaság figyelme fordul; b) az a személy, dolog, akire, amelyre vmely (több irányból induló) emberi tevékenység irányul, amely vmely törekvésnek a célja, legfontosabb tárgya; az érdeklődés, a figyelem középpontja: az a személy, esemény, jelenség, akire, amelyre az é., a f. elsősorban irányul; az érdeklődés, a figyelem középpontjában kerül: mindenkinek az érdeklődése, figyelme feléje irányul; a vita középpontja: a legélénkebben vitatott v. legfontosabb kérdés; vminek a középpontjába állít, helyez vmit: ráirányítja a figyelmet, fő szempontként v. célként állítja elénk; vminek a középpontjában áll v. van: körülötte forognak az események, ő v. az a legfontosabb személy v. ügy. Ez a színész áll a darab középpontjában. A regényben ábrázolt események középpontjában a magyar szabadságharc áll. Egyszerre [Csokonai] … lett a terem másik oldalának középpontja. (Móricz Zsigmond)
középpontos; középpontú.
