közölés
közölés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a közöl [2] igével kifejezett cselekvés, történés, az a tény, hogy vki, vmi közöl [2] vmit. A (kerék)vágás közölése; a puska közölése.
2. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) <Egyszerű, ill. összevont mondatban> olyan inverziós szerkezet, amelyben szorosan összetartozó mondatrészek közrefognak egy v. több olyan szót, amely mindkettőjükkel ugyanolyan viszonyban van (pl. Bizonyára vérem vagy és fiam. (Faludi Ferenc) || a. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) <Versben> olyan két mondatból álló és rendsz. két verssort alkotó stilisztikai alakzat, amelyben a két mondatnak egy-egy, rendsz. azonos szerepű mondatrésze úgy fog közre vmely közös mondatrészt, rendsz. az állítmányt, hogy az a második mondattal alkot szorosabb egységet, a közrefogó mondatrészek pedig a sor végén állnak és egymással rímelnek [pl. Nem irástudóknak, nem az uri rendnek, De beszélek szűrös, gubás embereknek. (Petőfi Sándor) – Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (Ady Endre)]
