közönség
közönség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Általában vmely szempontból összetartozó személyek nagyobb közössége, csoportja <rendsz. vmely nyilvános eseménnyel, tevékenységgel kapcsolatban, ill. vmely ténykedés v. vállalat szempontjából>. Báli, fogyasztó, műértő, zeneértő közönség; a közönség elé ® lép. A tisztelt közönség éppen olyan szívesen olvassa a kritikát, mint a regényt. (Jókai Mór)
2. Vmely alkalommal, főként előadásra v. sportesemény megtekintésére egybegyűlt személyek csoportja, összessége. Gyászoló közönség; hálás közönség. A közönség lelkesen tapsolt. A mai közönség nem különbözik annyira a három századdal ezelőtt élt közönségtől, mint a mai egyes ember az akkoritól. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek közönsége van: (széles körű) érdeklődés nyilvánul meg iránta, sokan olvassák, megnézik, meghallgatják. Az előadásnak, hangversenynek nem volt közönsége. A tárlatnak nagy közönsége van.
3. (ritka) Vmely alkalommal v. vhol összeverődött emberek csapata. Kocsmai közönség. Itt-ott bóbiskolni kezdenek, és alváshoz készül a közönség. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. közönségbiztosítás; közönségfogás; közönségnevelő; közönségszervező; közönségtoborzás; 2. nagyközönség; nézőközönség; olvasóközönség; törzsközönség; vevőközönség.
