központozás
központozás főnév
1. (nyelvtudomány) Mondatok tagolására, mondatrészek elkülönítésére, a mondat hangsúlyozásának és hanglejtésének jellegére utaló írásjelek (vessző, pont, felkiáltójel, kérdőjel stb.) alkalmazása; interpunkció. Egyéni, gondos, hibátlan központozás.
2. (műszaki nyelv) Az a művelet, amellyel vmely szilárd test középpontját v. vmelyik tengelyét meghatározzák.
