1. Fémből, fából, ritk. cserépféléből készült, néha bőrrel, posztóval bevont, kerekded v. tojásdad, lapos, szűk nyakú italtartó és ivóedény; rendsz. útra, kirándulásra, mezei munkára visznek benne italfélét. ®Csikóbőrös kulacs; sallangos kulacs; a katonák kulacsa; oldalán lóg a kulacs; ® vándorol a kulacs. Iszik a kulacsból. Útas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyugodni egy jámbort, Kedves életepárjával, Csikóbőrös kulacsával! (Csokonai Vitéz Mihály) Édes apám pedig A kulacsot kapja, S kitekeri nyakát, Hogy lelkét kiadja. (Lévay József) Apa vitte a fehércsíkos gyapjútakarót és a kulacsot. (Kosztolányi Dezső)
2. Ennek tartalma, a benne levő ital. Kiszáradt a kulacs: elfogyott belőle az ital. Kiitta a kulacsot. Váltig ellenkeznék benne a hű szolga, Ha nyergén kulacsa ki nem száradt volna. (Arany János) [Csokonai.] Vitézem, oh te nem voltál a zordság Vitéze, vén diák csak, kálvinista, Ki kósza farsang víg kulaccsát itta. (Tóth Árpád)
3. jelzői használat(ban) <Italból> annyi, amennyi egy kulacsba belefér. Két kulacs bort megivott. Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! | Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.