külföldi
külföldi melléknév és főnév
I. melléknév
1. Külföldön (1) élő, oda való, onnan származó. Külföldi áru, divat; külföldi elvtársak, küldöttek, művészek, tudósok, vendégek; külföldi munka; (pénzügy) külföldi váltó: olyan v., amely nemzetközi fizetőeszközül használatos. A trafikok … „bel- és külföldi dohányáruk”-kal dicsekedtek. (Kosztolányi Dezső) Szabálytalanságokat követett el a külföldi kölcsönök terhére történt építkezéseknél. (Móricz Zsigmond) Amerikai nő volt, vagy talán még tágabban külföldi nő. (Hunyady Sándor) || a. <A beszélő(k) szempontjából tekintve> más állam kötelékébe tartozó. Külföldi állampolgár.
2. A külföldhöz tartozó. Külföldi piac, sajtó, tőke.
3. Külföldön történő, ott folyó, ott végzett. Külföldi szereplés, turné, utazás.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Külföldi személy, állampolgár. A külföldiek jól érezték magukat nálunk. Sok külföldit várunk a nyáron hazánkba.
