I. határozószó Két v. több személy, dolog egy-egy egyedére értve.
1. Az egyedeket külön véve, mindegyiket a többitől függetlenül tekintve; egyenként, egyénenként. Külön-külön és együttesen. Külön-külön nem tudunk mindenkinek válaszolni. Külön-külön minden érv helyes, de egymásnak ellenmondanak. Külön-külön jó gyerekek, de ha együtt vannak, nem lehet őket elviselni. Az órák zavarták. A ház minden óráját hallotta, külön-külön és együtt. (Kosztolányi Dezső)
2. Egymástól térben elkülönítve; más-más helyen v. helyre. Férj és feleség külön-külön nyaraltak. A fiúk és a lányok külön-külön ülnek. Külön-külön rakta az almákat nagyság szerint.
II. melléknév
1. <Egyneműekről, bizonyos szempontból összefoglaltakról v. összefoglalhatókról szólva, mindegyiknek a többitől különböző, elkülönült voltát hangsúlyozva:> más-más. Minden napnak megvan a maga külön-külön feladata. Külön-külön utakon járnak.
2. Más és más helyen levő, más és más helyet elfoglaló. A könyveket szakok szerint, külön-külön polcokra kell helyezni.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.