különb [külömb] melléknév és főnév, felső fok: legkülönb
I. melléknév -ül
1. Vmely szempontból más(ok)nál kiválóbb, értékesebb <személy>. Különb legény, mint te. Különbül viselkedett bárkinél. Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt. (Vörösmarty Mihály) Legkülömb ember, aki bátor. | S csak egy külömb van, aki: bátrabb. (Ady Endre) Kedves és finom teremtés … Különb, mint az itteni lányok. (Kosztolányi Dezső)
2. Más hasonlónál jobb, értékesebb, alkalmasabb, kiválóbb <tárgy, anyag, dolog>. Különb kasza, kés. Különb munkát vártam volna tőled. Az inge finom len fonálból, … S bár hossza sértőleg hiányos, De, mert külömb nincs, célirányos. (Arany János–Burns-fordítás) || a. (ritka, néha rosszalló) Érdekesebb, különösebb, szokatlanabb, furcsább, ill. botrányosabb, felháborítóbb. Láttam én már ennél különb dolgokat is.
3. (ritka) Vmitől különböző, eltérő, más. [Az óriás állat] fekve alig különb egy idomtalan kősziklánál. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e]
1. Vki(k)nél vmely szempontból különb személy. Nem ismertem nála különbet.
2. Különb (I. 2, 2a) dolog. Festő nem ® festhet különbet. Láttam én ennél különbeket is.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.