különösen
különösen [e] határozószó
1. (néha rosszalló) Különös (I. 1) módon, furcsán. Különösen viselkedett. Különösen nézett a fiúra.
2. <Több máshoz való viszonyában, egyet a többi közül kiemelve:> elsősorban, leginkább, főleg. Különösen franciából áll jól. Különösen a szereléshez ért. Különösen a harcias kapitánynén látszott a zavar. (Mikszáth Kálmán) Felnőtt embert én addig nem láttam sírni. Minálunk meg különösen nem. (Móra Ferenc)
3. (melléknévi jelző, határozó v. ige előtt) Átlagon felüli mértékben, fokban; igen, nagyon. Különösen makacs köhögés; különösen örvendetes javulás. Nem érdekel különösen. Ez egy könnyelmű kalandornő …; most megtudta, hogy egykori kedvese … az adósok börtönébe jutott, szeretné onnan kiszabadítani; nem azért, mintha különösen hűséges akarna hozzá lenni, … hanem mert az ilyen hölgyek rendesen jószívűek szoktak lenni. (Jókai Mór)
4. (ritka) <Az „általában”-nal szemben:> egyedileg, sajátképpen. A gázok nyomásáról általában s a levegő nyomásáról különösen.
