különösség
különösség főnév -et, -e [ë, e] (ritka)
1. A különös (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg; furcsaság. Jellembeli, művészeti, természeti különösség. || a. Vkinek, vminek különös volta, természete. A dolog különössége az, hogy …
2. Különös eljárás, beszéd, tett, szokás, magatartás. Mindenben kerülte a különösséget. Az valami különösség fog lenni, hogy magyar földesúr mesterségre adja drága csemetéjét. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Különcködés, különcség. Egész modorában … szerette Petőfi a geniális különösséget. (Jókai Mór)
3. Különös, feltűnő, furcsa jelenség. Semmi sem ártott a magyar tudományos szellemeknek inkább, mint az ilyszerű különösségeken kapás; – egyik a bölcsek kövét keresi …, másik örök mozgonyt [örökmozgót] szerkeszt, a harmadik a kör négyszögesítésén töri a fejét … (Jókai Mór)
