kultusz
kultusz főnév -t, -ok, -a (régies írva: cultus is)
1. (tudományos) Vki, vmi iránt vallási cselekményekben megnyilvánuló tisztelet. Az egyiptomiaknál kultusz tárgya volt a bika. || a. Ezeknek a cselekményeknek az összessége; istentisztelet. A mexikóiaknál az emberevés a vallásos kultuszhoz tartozott. (Jókai Mór)
2. (gyak. rosszalló) <Vmely közösségben v. egyénben> vmi iránt megnyilvánuló nagyfokú, szinte vallásos tisztelet. A családi élet, egyéniség, hősiesség, szépség kultusza. Kultuszt űz, csinál vmiből: a) szertartásos, túlzó tisztelettel övez vmit, vkit; b) szertartásos rendszerességgel gyakorolt szokásává teszi; kultuszt csinál abból, hogy … A szenvedély erejét s az örök erkölcs igaz kultuszát egyesítéd műveidben. (Gyulai Pál) Azok, akiket talán másodlagos romantikusoknak lehetne nevezni, … elejtették a romanticizmus egyik fő vallási tételét: a halálos szenvedélyek kultuszát. (Ambrus Zoltán) Kultuszt csinál belőle, hogy az urának az édesanyját éppen úgy tisztelje, mint a sajátját. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) Személyi kultusz: vmely élő, s rendsz. a közéletben szerepet játszó személy iránt különféle módon újra meg újra kifejezett túlságos, következményeiben káros tisztelet.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Nagy odaadással űzött kedvtelés, passzió. A dominó a csendes családos emberek kultusza. (Mikszáth Kálmán)
4. (1945 előtt, bizalmas) Vallás- és közoktatásügyi minisztérium; kultuszminisztérium. Elmegy a kultuszba. A kultuszban dolgozik.
Szóösszetétel(ek): kultusz-államtitkár; kultuszkormány; kultuszkormányzat.
kultuszi.
