kun
kun [u v. ú] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja A kunok: a) (történettudomány) Kelet-Európában a X–XI. században feltűnt török nép, amelynek több törzse a XIII. században hazánkban – főleg a Kis- és Nagykunságban – telepedett le, és később beolvadt a magyarságba. A kunok betörései I. László korában. Merre Ozúl, haragos kúnok fejedelme, hadaddal? | Visszalobog zászlód éjszaknak durva szelétől. (Vörösmarty Mihály); b) e népnek a Kis- és Nagykunságban letelepedett, a magyarságba beolvadt leszármazottjai; nagy-, ill. kiskunok. A kunok megtérítése; a kunok kiváltságai. || a. A kunok (a–b) közé tartozó személy, főleg férfi. Levágta a kunt. Üldözte a kunt. Megindultak már a jászok a kunokkal … (Sárosy Gyula) Ott fut egy kun. A nyergében | Drága teher hever szépen. (Juhász Gyula)
II. melléknév -ul
1. A kunok közé tartozó <személy>, rájuk jellemző <dolog>. Kun fejedelem, férfi; kun süveg. Anyám kún volt, az apám félig székely, | félig román. (József Attila)
2. Kunok (b) által lakott. Kun táj; tiszta kun város.
Szóösszetétel(ek): 1. kunfajta; 2. kiskun; nagykun.
kunság.
