kupac
kupac főnév -ot, -a
1. Vmely anyag részeinek, darabjainak egymásra hordásával, dobásával keletkezett, ill. készített, rendsz. kerekded alapú, kisebb-nagyobb halom, csomó. Kupacokba hányták a havat, a homokot, a kukoricát, a szemetet. Már felében le volt törve a tengeri s kupacokba hányva. (Jókai Mór) A krumpli ott hever a földön, csomókba, … kupacokba. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen formába rakott anyag. Elhordták a kupacot.
2. Egy-egy kupacba (1) rakott anyag mennyisége. Van pénze egész kupaccal. || a. jelzői használat(ban) Ekkora mennyiségű. Tíz kupac trágyát szórtak ki a földekre.
kupacnyi; kupacol; kupacos.
