kupec
kupec [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] v. -ot, -a (rosszalló)
1. (1945 előtt) Háziállat (főleg ló, szarvasmarha) adásvételével foglalkozó kereskedő, akinek állandó telephelye nincs, hanem üzleteit többnyire faluról falura járva v. vásárokon bonyolítja le. A kupec becsapta a tapasztalatlan parasztot. Ott, kupec módjára, mintha venne marhát, | Jól megverte Jóka ördög bácsi markát. (Arany János)
2. Általában kereskedéssel, adásvétellel is foglalkozó személy. A paraszt mint kupec még nem foglalkozik mással, csak ami a parasztétel értékcikkének számít. (Móricz Zsigmond)
3. (népies) Ravasz, ügyes, haszonleső személy. Nagy kupec az öreg. Egy irodalmi kupec … bukását éppen falánkságának köszönheti. (Vas Gereben) Nagy kupec s nagy asszonybolondító; mind a kettőben a tiszta lelkiismeretlenség s a gyors elhatározások embere. (Ambrus Zoltán)
4. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. Kupec gondolkodás, szellem.
Szóösszetétel(ek): 1. kupecgőg; 2. lókupec.
kupecség.
