kurátor
kurátor főnév -t, -ok, -a
1. (1945 előtt) <Egyes különleges helyzetű tudományos v. művészeti intézetek, ill. intézmények élén> a kormányzatnak felügyelői jogát gyakorló, meghatározott ügykör nélküli, főleg elvi kérdésekben döntő személy. Az alapítvány, a kollégium kurátora.
2. (vallásügy) <A református egyházban> az a meghatározott időre választott világi személy, aki a lelkipásztorral együtt irányítja az egyházközség életét, felügyel a gyülekezet anyagi ügyeire, gondnoki teendőket végez; gondnok (3a). Az eklézsia kurátora. A világon senkit se tisztelt a rektor bácsi, csak a kurátort meg a papot. (Móricz Zsigmond)
kurátori; kurátorság.
