küszöb
küszöb főnév -öt, -e [e]
1. Az ajtókeretnek alsó, a padló, a föld síkjából kiemelkedő része, amelyhez az ajtó alsó széle záródik. Megbotlott a küszöbben; megáll a küszöbön; átlépi a küszöböt; átlépi vkinek a (háza) küszöbét: belép vkinek a házába, felkeresi, meglátogatja. Soha többé a küszöbét át nem lépem. A szoba küszöbén Török Bálint daliás alakja jelenik meg. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) A ház, a szoba bejárata. Még nem ért el a ház küszöbéig. Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! (Petőfi Sándor) Vigan lépted át a háznak küszöbét, Honnan vidám zene s pohár csengett eléd. (Tompa Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) Valaminek bekövetkeztét közvetlenül megelőző idő, helyzet. Küszöbön áll (, van) vmi: a) rövidesen bekövetkezik; küszöbön áll a békekötés. b) Közvetlenül fenyeget; küszöbön áll a halál. Sorsdöntő események küszöbén állunk. Hajh százszor jaj annak, mert csak azt láthatja, Hogy küszöbön van már az itélet napja. (Petőfi Sándor) Te itt a halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és engemet bolondnak gondolsz. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely idő, helyzet, esemény első szakasza. Az új élet küszöbén; az új év küszöbén.
4. (átvitt értelemben, lélektan) <A lelki működésben> az a fok, amelyen vmely benyomás tudatossá válik. A tudat küszöbe. Mindez még nem jutott el a tudat küszöbéig. (Móricz Zsigmond) Öntudatának küszöbe alatt olyasvalamire számított, hogy valami remek hírrel kelti fel álmából a csengetés. (Hunyady Sándor)
Szólás(ok): koptatja v. tapossa vkinek, vminek a küszöbét: sokat jár hozzá, kéréseivel gyakran felkeresi, ill. sokszor megfordul vhol.
Szóösszetétel(ek): 1. küszöbgerenda; küszöbszőnyeg; 2. érzetküszöb; ingerküszöb; tudatküszöb.
