kutyul [2]
kutyul [2] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (ritka, bizalmas, tréfás) Fokozatosan, mindinkább rosszá, pajkossá, kutyává (I. 4, 4a) válik. Már ő is kutyul.
2. (tájszó) Kutya módjára lábatlankodik, sürög-forog vki körül; útban van. Mit kutyulsz itt mindig?
Igekötős igék: elkutyul.
kutyulás; kutyuló.
