kvártély
kvártély főnév -t, -ok, -a (népies)
1. (Bérelt) szállás, lakás. ® Koszt és kvártély. Ideje is már kvártélyba szállanunk; mert a Fekete-tenger igen fekete szelet bocsát reánk. (Mikes Kelemen) Megvan a kosztja, kvártélya … a bérét félreteheti. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) A polgári lakosságnál beszállásolt katonák által ideiglenesen igénybe vett szállás. Egy fiatal tiszt volt nálunk kvártélyon. Ki-ki menjen a kvártélyára. Mikor bús trombitaszóra Ülni kellett mindjárt lóra, Elindulván a törökre; Jaj! talán elvált örökre! | Sírva mentem kvártélyáig. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): kvártélyadó; kvártélycsináló; kvártélymester.
kvártélyos; kvártélytalan.
