kvitt
kvitt melléknév (csak állítmányként egyes kifejezésekben>
Kvitt vagyok veled v. kvittek vagyunk: a) kölcsönösen nem tartozunk egymásnak semmivel; b) egyformák vagyunk. Egyikünk se naiv lelkületű, kvittek vagyunk. (Ambrus Zoltán) || a. Kiegyenlített <tartozás>, teljesített <kötelezettség>, befejezett, elintézett <ügy>. Ezzel a dolog kvitt: a d. el van intézve, be van fejezve, le van zárva. Mi mindennek megadjuk az árát, és azzal kvitt. (Tolnai Lajos)
kvittel.
