1. <Rámutató szó nyomósítására, főleg magas v. mély hangú mutató névmással, mutató határozószóval kapcs. rendsz. a mondat v. tagmondat végén, gyak. mutató kézmozdulattal kísérve:> ni; a [4] (II), e [4]. Itt van la! Ott van la! Így la! Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet! – | Hogy már ott kinn volt, így szólott a sokasághoz: – Majd meglássátok, háromszor megverem azt la! (Fazekas Mihály) No merre vagy hát? – Itt la: ide gyer. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Tudja-e azt az úr, hogy hány esztendeje viselem én ezt a nadrágot la? (Jókai Mór) || a. <A beszélő v. a megszólított személyt jelölő szó nyomósítására, főleg személynévmással, visszaható névmással v. személyragos határozószóval kapcs.> Kérdi az úr: – ki ezen lúdak gazdája? – Magam la! – | Így szólott nagy nyers nyakasan Matyi. (Fazekas Mihály) „De, mikor haragszom, hát kin álljak bosszut?” – | „Én rajtam la!” kiált a nagyszivü vajda. (Arany János) Ezelőtt két héttel, mikor az a körte érni kezdett, egy ilyen szomorú úr vetődött hozzánk, mint az úr la. (Jókai Mór) Ezt én mondom Korczos Pesta. Én la! (Móricz Zsigmond)
2.Itt van la: na tessék (, most megvan a baj). Már most itt van la, engem ér a szégyen, gyalázat. (Jókai Mór)
3. <Mutató szót nem tartalmazó mondatban, nyomósító szóként.> Megyek la!
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.