labanc
labanc főnév és melléknév, (elavult) labonc
I. főnév -ot, -ok, -a
1. (történettudomány) Thököly és Rákóczi szabadságharca idején a magyar nép érdekeiért küzdő kurucok ellen császári zsoldban harcoló (magyar) katona. Gyalogos, lovas labanc; a labancok harcmódja. Megrontatik kezünk által Az labanc ereje. (népköltés) || a. (történettudomány) Ebben az időszakban a császár pártjára álló és így népének érdekeit eláruló magyar. Labanc lett Ocskayból.
2. (rosszalló) A magyar függetlenség ügyét eláruló, vele szemben a Habsburgok uralmát szolgáló politika (magyar) híve, harcosa. Függetlenségünk ügyét a bécsi udvarhoz szító labancok gáncsolták el.
II. melléknév A labancokhoz tartozó, velük kapcsolatos, rájuk jellemző. Kuruc–labanc háború; labanc csapat, ezred, fegyver, gondolkozás, hadsereg, kapitány, tábor, tiszt, vezér, zsold; labanc urak. Tallóssy uram labonc részen volt. (Jókai Mór) Kergettem a labanc-hordát, Sirattam a szivem sorsát. (Ady Endre) Királyi cseléd, nyakát hajlító labanc úr sohasem akadt a Pórtelekyek köznemesül maradt ágában. (Kaffka Margit)
labanckodás; labanckodik; labanckodó.
