lágyszívű
lágyszívű [í v. i] melléknév -en [e], -bb v. lágyabb szívű
1. Olyan <személy>, akinek kedélye minden erősebb benyomásra, hatásra megindul, akin az érzések hamar erőt vesznek, aki könnyen meghatódik; gyengébb lelkületű, érzékeny, érzelmes természetű. Lágyszívű gyermek, nő. Olyan lágyszívű volt, hogy minden keményebb szóra sírva fakadt. A helység kalapácsa … Ott látá térdepelésben A helybeli lágyszivü kántort A szemérmetes Erzsók … lábainál. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Szelíd <állat>. [A vén gulyás temetése.] Viszik Marci bácsit … fekete szekéren … Előtte a gulya, utána a ménes. S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának, Mind olyan ostoba képeket csinálnak. (Arany János) || b. Olyan <személy>, akire erősen hat mások baja, fájdalma, s azt őszintén átérzi; részvétre, szánalomra, könyörületre hajló. A lágyszívű asszonynak minden síró kisgyermeken megesett a szíve. Ha annyira lágyszívű vagy, ne nézz oda, amikor a csirkét ölik!
2. (ritka) Olyan <személy>, akinek akarata nem határozott, nem szilárd; gyenge akaratú, befolyásolható, engedékeny. Lágyszívű apa. Lágyszivü férfi! akinek Arcod van, hogy megüssék, és fejed, Hogy szégyen érje … (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
lágyszívűség.
