lakat
lakat főnév -ot, -ja
1. Levehető függő zár, amelynek kulccsal nyitható és zárható U alakú kampója (ütközője) a bezárandó tárgyon levő sasszemen áthúzva annak ajtaját, fedelét zárt állapotban rögzíti. Biztonsági, kettős, láncos, patent lakat; lakat alatt tart vmit: elzárva, hozzáférhetetlenül őrzi; (átvitt értelemben, bizalmas) lakat alá kerül vki: börtönbe zárják; (átvitt értelemben, bizalmas) lakat alá tesz vkit: bebörtönzi; (átvitt értelemben, bizalmas) lakat alatt van vki: becsukták, börtönben őrzik; (átvitt értelemben) lakat alatt van vmi: elzárva tartják, nagyon féltik; becsukja, bekattintja, felteszi, kinyitja, lefeszíti, letöri, leveri a lakatot. Az ajtót szomorún behajtja Majd kerüli azt is, rázárja lakatját. (Arany János) Sehol sincs lakatra téve vagy kulccsal zárva az udvari ajtó. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Megbukik a kizsákmányolás, … s börtönről, gyárról lehull a lakat. (József Attila)
2. (műszaki nyelv) Alkatrész az esztergagép szánján, a szán függetlenebb mozgatása végett.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Állandósult szókapcsolatokban a hallgatás, a titoktartás jelképeként:> lakat a szájra!: hallgass (róla)!; lakat van a száján: kényszerűségből hallgat, nem mond el vmely titkot; lakatot tesz a nyelvére, a szájára: elhatározza, hogy nem fog beszélni, titkot fog tartani; majd lakatot teszek a szádra!: majd elhallgattatlak, megtanítlak hallgatni. Asszonycseléd nem állná ki, hogy napról napra lakatot vessen a szájára, s elhallgasson minden rossz hírt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): lakatforma.
lakatocska; lakattalan.
