lakó
lakó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vhol v. (ritka) vmit lakik. A szomszédban lakó cipész; a városunkban lakó művész; az emeleti szobában lakó vendég; az Afrika őserdeit lakó törzsek.
2. (választékos) Olyan <állat, növény>, amely vmely földrajzi területen, vmely helyen mint állandó v. jellemző tartózkodási helyén él. Az erdőben lakó állatok; a dél-amerikai erdőben lakó kígyók; a fán lakó madarak.
3. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek természetében, jellemében levő <lelki tulajdonság>. A szívében lakó érzelmek.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki meghatározott házban, házrészben, lakásban, szobában lakik. A ® lenti lakó; a lakók névjegyzéke; a ház, a III. emelet lakói. Megmarad minden a maga helyén, a lakók éppen úgy, mint a székek … (Krúdy Gyula) Lámpafény ég Szűk szobában s asztalnál dohogva, Bús lakó ül. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) A sziv üresen nem állhat, Kell, hogy legyen mindig lakója. (Petőfi Sándor) Hősödet megúntad; S üres szived most új lakóra vár. (Madách Imre) || b. (ritka, bizalmas) Albérlő, szobaúr. Kovácséknak új lakójuk van. || c. (csak többes számban) Lakos (1). A község lakói. Ádáz Erynnis lelke uralkodik, | S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. (Berzsenyi Dániel) Jártál a bányászfalvak olajos Mellű lakói közt. (Tóth Árpád) A sziget lakói között már november óta dühöngött a ragály. (Kuncz Aladár)
2. (választékos) Meghatározott helyen élő állat, növény. Az erdő lakói. Csonka torony nyúlik a felhőbe, … Vércse, bagoly örökös lakója. (Arany János)
3. (főleg birtokos személyragos alakban, többes számban) (bizalmas, tréfás) <Vkin élősködő> tetű. Lakói vannak. Miért nem irtod a lakóidat?
Szóösszetétel(ek): 1. lakóépület; lakóhelyiség; lakókönyv; lakóösszeírás; 2. barlanglakó; bennlakó; fészeklakó; földlakó; kinnlakó; marslakó; őslakó; sátorlakó; vagonlakó; városlakó.
lakói; lakójú.
