lakta
lakta melléknév és főnév
I. melléknév (csak jelzőként, 1, 2. személyű és többes számú személyraggal csak a 2. jelentésben, elavult) -m, -d, laktunk v. laktatok, laktok (választékos)
1. Vki(k), vmi lakta: olyan <hely>, amelyen vmely meghatározott személyekből álló közösség lakik. Magyarok, németek, szlovákok lakta terület, vidék; ember nem lakta pusztaság. Lehetetlen, hogy ezen a kísértet lakta helyen rá ne várt volna. (Jókai Mór)
2. (főleg egyes számú személyragos alakokban, rendsz. személyragos jelzett szóval) (elavult) A személyraggal megjelölt személynek otthonául, lakóhelyéül, tartózkodási helyéül szolgáló. Te vitéz urfi! ha fölfogadnád te igaz hitödre, Hogy el-kivinnél Magyarországban, te laktad földedben, És feleségül magadnak vennél, én felelnék erre! (ismeretlen szerző) Laktam földemrül, Szép szerelemrül Mikor gondolkodom, … Könnyeimet hullatom. (Balassi Bálint) || a. (csak egyes szám 3. személyű birtokos személyragos) (ritka, elavult) Otthonomul szolgáló. Én viszem be A múzsákat legelőször édes lakta földembe. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. főnév (személyragos) laktom, laktod, laktunk, laktatok, laktuk v. laktok; ..tát
1. (csak -ban ragos alakban) (ritka) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt v. a szóban forgó személy a vele kapcsolatban levő szóval megjelölt helyen lakott. Miskolcon laktában; vidéken laktomban. [A kutyámat] még Pesten laktomban neveztem el Lúnának. (Gárdonyi Géza)
2. (elavult) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt v. a szóban forgó személy vhol lakik. Meguná a béka laktát a tóba. (Pesti Gábor)
Szóösszetétel(ek): emberlakta.
