lám
lám mondatszó
<Általában figyelmet felhívó szóként.>
A. <Annak kifejezésére, hogy a beszélő látni, tapasztalni akar vmit, rendsz. a hadd szóval együtt:> hadd lássam, hadd lássuk. Hadd lám, mi van benne! Hogy nem ért a szórul? vagy hol az a talján? | Most jőjön erejét fitogtatni, hadd lám! (Arany János) Hozd könyvemet, hadd lám, kinek vagyok Adós kamattal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
B. (népies v. választékos) <Tények, felismerések megállapításának színezésére.>
1. <Szemmel látható dologra, jelenségre mutató szóként:> íme (látom, láthatod, látjuk, láthatjátok), hogy … Felel a harmadik: „e bizony, hé, halász: Lám! kiverte állát a szálka, vagy kalász.” (Arany János) Zivatar után lám a nap is kisüt. (Gárdonyi Géza) De lám, hirtelen lehajlik és a csizmaszárából kihúz egy hosszú kést … (Móricz Zsigmond)
2. <Közeli tapasztalaton alapuló, könnyen ellenőrizhető következtetés bevezető szavaként:> íme, meggyőződhetsz, meggyőződhetünk róla; láthatod, láthatjuk, (hogy) … Lám, könnyen akárki rájöhetett volna, Micsoda nagy sast rejt eme varju tolla. (Arany János) Itt van. Mi kell még? lám, mindent hozok | Amit igértem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Lám, megjelent az első bölcselő. (Madách Imre) || a. <Meglepetést, csodálkozást is tartalmazó hasonló következtetésben:> íme. [Szenttamást] Bevehetetlennek hirdették … mások S most napfényre került ocsmány árulások, | Mert a bevehetlent Perczel lám bevette, | S sáncait a földdel egyenlőkké tette. (Sárosy Gyula) [A bajusz.] E hiányzott csak Szücs Györgynél, | S lám! hiányzott boldogsága. (Arany János) || b. <Közismert tapasztalati tényre hivatkozó magyarázat bevezető szavaként:> hiszen látod, látjuk, hogy … Ej! haj! sose búsulj Szivbeli jó barátom; Ej! haj! minden ember Szenved azt [= bánatot] a világon. | Lám a hold is változandó: Néha telik, néha fogy. (Arany János) || c. (ritka) Lám mondom: mint előbb (fentebb) is mondtam. Megörült a gazda … Mintha így biztatta volna a vendéget: | „No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya, | Állj elő, mutasd meg hogy te sem vagy gyáva.” | Pedig annak más volt, lám mondom eszében. (Arany János)
3. <Meglepetést is tartalmazó eszmélkedés, észrevétel kifejezésére.> Hitványka leány volt … S nem is valami értelmes leány … Hát lám azt a Veront emlegette vasárnaponkint a Dúló-fiú. (Gárdonyi Géza) Vigasztaltad fiad és pirongattad | s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. (József Attila)
4. <Enyhe csodálkozás kifejezésére, vmely szokatlan, váratlan, hihetetlen eseménnyel, megnyilatkozással kapcs.; gyak. a na, no, csak szókkal együtt:> íme! (No) lám! Ki hitte volna, hogy ez lesz belőle! Messze az avasba esik a vad állat, Nagy darab helyütt letördeli a nádat, És amint lehulla puffanó eséssel, Nagyot üt a földre hangos nyekkenéssel. | De lám, mintha ördög volna belé bújva, Egyet hengeredik s talpra ugrik újra. (Arany János) Csakhogy a hideg nem rázta szegény szolgát | Látva, hogy felvitte Isten az ő dolgát | … „Istenem, Istenem! ejnye bizony! no lám!” | Tördelé rebegve, „sohase gondolám”. (Arany János) No lám, két lecke alatt Liszt megtanult magyarul, s Jókainé megtanult zongorázni! (Jókai Mór) || a. <Várt sikernek, eredménynek (váratlanul gyors) bekövetkezésére mutató szóként:> na lám, no lám: ugye (érdemes volt fáradni, vesződni)?! Nosza most [húzzuk a terhet], nosza még! No lám, hisz már meg is van. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A … nép, aki a hajón utazik, kint van a parton és húzza fölfelé. Lassú munka és sok bajjal jár, de lám, megy mégis, úgy lehet, évszázadok óta. (Tömörkény István) || b. <Elismerés kifejezésében:> ni! (Na) lám (v. lám csak), milyen csinos!
5. <Enyhe megütközés, méltatlankodás kifejezésében.> [A juhászbojtár] lehever a gyepre, aztán azt gondolja: Ejh, beh arany idő! s lám a vén bolondja [= a számadó] Azt bírta mondani: lesz még ma valami! (Tompa Mihály) Míg Csáthnak a tetteit beszéltem, szomorúan gondoltam arra, hogy lám a királynénál leültettek engem, itt [a gazdámnál] meg állva kell beszélnem. (Gárdonyi Géza)
6. <Szemrehányás, rosszallás kifejezésében; gyak. ismételve:> no látod; íme. Lám, (lám,) most megütötted magad, miért nem vigyáztál? [A férjem] nagyobb összeget kért kölcsön … Megtagadta az öreg … Hogy lám, előre tudta ő, mire fog vezetni a nagyravágyás és uraskodás, figyelmeztette elégszer, nem vethet a szemére semmit; lám idesodorta az a léha környezet, melyben él és amelynek züllöttsége átragadt rá. (Kaffka Margit) || a. <Enyhe kárörömet is tartalmazó kifejezésben:> lám (meg)mondtam: ugye (meg)mondtam!? ugye nekem (lett) igazam!?
7. <Határozottan kifejezett v. burkolt ellenvetéssel szemben vmely előző megállapítás helyességének nyomósítására:> ugye. Lám, mégis másképp történt; lám, mégis igaz.
