lámpás [1]
lámpás [1] főnév -t, -ok, -a
1. Kézben hordozható, átlátszó falú kis házikó, ill. tok, amelyben gyertya, petróleum v. más világító anyag ég. Lámpással keres vkit, vmit: (átvitt értelemben is) szorgosan keres, de csak nagyon nehezen v. egyáltalán nem talál vkit, vmit; (átvitt értelemben) lámpással kell keresni: nagyon ritkán, nehezen található. András fogta a lámpást: meggyújtotta benne a gyertyát. (Gárdonyi Géza) Lámpás volt reszkető kezemben. (Ady Endre) || a. (népies, régies) Általában kezdetlegesebb, nem gázzal v. villannyal világító lámpa. || b. Olyan rendsz. utcai lámpa, amelynek díszesen formált háza a lámpásra emlékeztet. || c. Ezek vmelyikében levő világító anyag, ill. láng. Meggyújtja, eloltja a lámpást. A szobában a lámpás ég. (Gárdonyi Géza) A fénypont egyre nő, s egyre magasabban áll a víz síkja fölött – a hajó árbocára felhúzott lámpás fénye az. (Nagy Lajos) || d. (ritka) Ennek fénye. Tetszett [neki] a gyorsaság … a zaj, a harcias kép az éjben, a megcsillanó lámpások. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, tájszó) <A ló homlokán> hosszúkás fehér folt, amely sokszor az orrára is kiterjed. Megbotlott a … lova; pedig nem vak, de meg lámpás is van a homlokán. (Mikszáth Kálmán)
3. (építészet) Toronyszerű építmény a kupola tetején a kupola világítására, esetleg csak díszítő elemként.
4. (ritka, tréfás) Szeszes italt tartalmazó edény (üveg v. kancsó).
lámpásos.
