láncol
láncol ige -t, -jon
1. tárgyas Vkihez, vmihez láncol: lánccal odaköt; odaláncol, hozzáláncol. A kutyát a kapuhoz láncolta. Egymáshoz láncolták a rabokat.
2. (átvitt értelemben, választékos) Magához láncol vkit: <személy> vmely helyzetet v. a szóban forgó személyben keltett érzelmet kihasználva maga mellett tartja, köréből nem engedi el. Ígéretekkel, szépségével, szerelmével, szép szóval magához láncolja. || a. (átvitt értelemben) Vkihez, vmihez láncol: <helyzet, körülmény, érzelem személyt> vki, vmi mellett tart, odaköt vkihez, vmihez. Egymáshoz láncolt bennünket a sors. Az ügy szeretete munkájához láncolja. Betegsége szobájához láncolja. Hozzád vagyon láncolva szellemem. (Vörösmarty Mihály) A bánat … Nem válik el tőlem, Hozzám van láncolva! (Ady Endre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Lánckereskedelmet űz. És mivel foglalkozol …? – Üzleti ügyekkel. – Láncolsz. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: beláncol; hozzáláncol; leláncol; megláncol; odaláncol; összeláncol.
láncoló; láncolt; láncoltat.
