láng
láng főnév -ot, -ja
1. Vmely szilárd test v. gáz égési folyamatát kísérő, fényes, lobogó, feltörő tűznyelvek formájában mutatkozó jelenség. Erős, élénk, forró, heves, izzó, lobogó láng; láng nyelve ¬; a láng belekap vmibe; elemésztik, elhamvasztják a lángok; mardossa, nyaldossa a láng; a lángok ® martaléka lesz v. a lángok martalékául esik; kilobban a gyertya lángja; lángba ® borít vmit; lángba ® borul vmi; láng(ok)ban ® áll; lángra ® gerjed; lángra gyúl; lángra ® kap; lángra ® lobban; lángra ® lobbant; lángot fog; lángot ® lövell; lángot ® vet; lánggal ég vmi; (irodalmi nyelvben) láng gyúl a lángról: a tűz heve tovább terjed, nem enyészik el. A lángok … sziszegve nyalták a fahasábokat. (Mikszáth Kálmán) Kinyitotta az ablak fatábláit. Hát lángban a város. (Gárdonyi Géza) A kastély … négy sarkán kandeláberek égnének, óriási lángokkal lobognának … (Nagy Lajos) || a. Ilyen módon égő anyagnak világító fénye. ® Bujdosó láng. A sötét éjszakában a vörös lángok mutatták, hol ütött ki a tűz. || b. (irodalmi nyelvben) Égő lámpa, mécs vagy más hasonló világító eszköz. Kis műhelyébe dolgozik a varga, | csöpp láng előtt, szegényen és hiába. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Nagyfokú, heves érzelem, indulat, ill. az a testi hév, forróság, amely vmely érzés, indulat következtében önt el vkit. A harag, a lelkesedés, a szerelem lángja; lángra ® gyújt vkit v. vmely tömeget; lángra ® lobbantja vkinek a szívét. Kire vár a szörnyü tekintet, Félelmekbe s tilos haragok lángjába keverve? (Vörösmarty Mihály) A szerelem lángja Addig tart, mig az ifjuság. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, választékos) Az indulatnak a szemben, a tekintetben látható jele, megnyilvánulása. Láng égett, gyúlt ki, lobbant fel a szemében; harag, lelkesedés, öröm lángja ég a szemében. Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír. (Arany János) Bálint úr felkapta a fejét, mint az orron ütött paripa. A szeme lángot vetett. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben, választékos) Erős érzelemmel, heves indulattal együtt járó és az ember arcán mutatkozó élénkpiros szín; elpirulás. Arcát ® elfutja a láng; lángba borul az arca, az ábrázata, a képe; egy láng lesz az arca: hirtelen teljesen elpirul. Szólt valamit lassan, mire Lajos képét Láng csapta, felugrott, s kirugá a székét. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely megmozdulás, felkelés, mozgalom, harc hevessége, felfokozódott ereje. Lángban égett az ország. A forradalom lángja magasra csapott egész Európában.
4. (ritka) Legértékesebb része, színe-java vminek. Egyre halnak, Színe, lángja a magyarnak. (Arany János)
Szólás(ok): ld. füst.
Szóösszetétel(ek): 1. lángakna; lángbagoly; lángcsóva; lángcső; lángernyő; lángfelhő; lángfény; lángfogó; lángfolyam; lángforrás; lángkeblű; lángkemence; lángkéve; lángkígyó; lángkoszorú; lánglélek; lánglövellő; lángokádó; lángostor; lángözön; lángpiros; lángrózsa; lángsír; lángsövény; lángszavú; lángszellem; lángszemű; lángszínű; lángszívű; lángtekintetű; lángtér; lángtorony; 2. gázláng; gyertyaláng; gyújtóláng; hegesztőláng; kékláng; lisztláng; őrláng; rozsláng; rőzseláng; szalmaláng; szúróláng; takarékláng.
lángocska; lángú.
