lángeszű
lángeszű [e; g-e] melléknév -en [e], -bb (választékos)
Olyan <személy>, akinek lángesze, lángelméje van, akinek alkotásaiban, tevékenységében rendkívüli szellemi tehetség nyilvánul meg; lángelméjű, zseniális. Lángeszű bölcselő, író, költő, művész, tudós. Marx és Engels a tudományos szocializmus lángeszű megalapozói. Lángeszűen oldotta meg a hatalmas feladatot. [Jókai sógora] ambícióját helyezte abba, hogy Móricból embert faragjon. Ami korántsem azt jelentette, mintha … a … lángeszű Móricban valami kivetni való tulajdonságot vett volna észre. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen tehetségre, alkotó erőre valló, lángésztől származó; zseniális. Lángeszű alkotás, cselekedet, gondolat, találmány, terv.
lángeszűség.
