lantol
lantol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (ritka, régies) Lanton játszik, lantot penget. Igy lantolva, énekelve Vándorlok kis sajkámon. (Petőfi Sándor)
2. (bizalmas) (-t ragos mértékhatározóval is) Sokat és felelőtlenül beszél; dumál. Ne lantolj már annyit! || a. (iskolai, bizalmas) Tudás nélkül felel; hasal. Nem készült, csak lantol.
3. (ritka, tájszó) Vhová siet; igyekszik eltűnni vki elől; odább áll. Lantolj csak előre a csárda felé. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: ellantol.
lantolás; lantolgat; lantoló.
