lassúság
lassúság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A lassú (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg. Munkában nem erény a lassúság. || a. Vmely tevékenység, működés, folyamat, történés lassú (1–2) módja, volta, jellege. Az átalakulás, a beszéd, az eljárás, a forgás, a fejlődés, a gyógyulás, a haladás, a hír, a játék, a menet, a tánc, az utazás lassúsága; lépteinek, mozdulatainak, szavainak lassúsága; a dallam, a zene lassúsága; az évek, az órák, a percek lassúsága; az égés, az érés, a forrás, a füvés, a párolgás, a szivárgás lassúsága; észjárásának, felfogásának, gondolkodásának lassúsága. Lassúság mutatkozik az őszi munkákban. Kínos lassúsággal beszélt. Feltűnő lassúsággal mozog. Öreges lassúsággal … lendítette ki a két karját. (Móra Ferenc) || b. Vmely mozgó személynek, állatnak v. testnek lassú (4–5) volta, nehézkessége. A gyalogosok, a játékosok, a munkások, az öregember lassúsága; a gebe, az ökör lassúsága; a hajó, a szekér, a vonat lassúsága; a felhők, a folyó lassúsága. || c. Vmely végtagnak lassú (1) mozdulata, mozgása. Kezének, lábának, ujjainak a lassúsága.
2. (átvitt értelemben, népies) <Beszédben> halkság, tompaság, erőtlenség. Beszédének, hangjának lassúsága miatt alig lehetett érteni őt.
Szóösszetétel(ek): csigalassúság.
lassúsági; lassúságú.
