latin
latin főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) A latinok: az ókori Latiumban, a későbbi Róma környékén élt, indoeurópai nyelvű nép. A latinok királya, nyelve, utódai.
2. A latin (II. 2) nyelv. A főnevek neme a latinban. A latinban nincs névelő. || a. Ez a nyelv, ennek nyelvtana és az e nyelven írt irodalom mint iskolai tantárgy. Latinból felel; latint tanít, tanul. Kegyes atyáknál öreg iskolában Magyart, latint oktattam itten én. (Juhász Gyula) A latin lett kedvenc tárgyam. (Szabó Lőrinc)
II. melléknév -ul, (ritka) -abb
1. (történettudomány) A latinok (I. 1) közé tartozó <személy>, latinokból álló <csoport>. Latin harcos; latin nemzetség.
2. A latinok nyelvéből fejlődött, az ókori római nép által beszélt és a nemzeti nyelvek uralomra jutásáig a tanult emberektől csaknem egész Európában használt <nyelv>. A latin nyelv kifejező ereje. A latin nyelv híjával volt a görög bájának, hajlékonyságának, nemességének. (Ambrus Zoltán) A latin nyelv, kétségkívül nagyoknak való és férfias tudomány, izgatta fantáziáját. (Babits Mihály) || a. Ebben a nyelvben használatos, ehhez a nyelvhez tartozó. Latin igeragozás; latin nyelvtan. Kivégzés volt … azon a dombon, amit … latin névvel jelöltek. (Karinthy Frigyes) Hideg víz és latin szavak fogadták a csöppnyi jövevényt. (Babits Mihály) || b. Latinul: latin nyelven. A múzsák az ő nyelvén szólalnának meg latinul … (Ambrus Zoltán) || c. E nyelvet használó; e nyelven író v. írt, írott. Latin irodalom, költészet; latin költő. Az asztalon egy könyv hevert szétnyitva a latin auktorok … mellett. (Babits Mihály) || d. Latin betűk: a rómaiak által haszn., ill. az ezekből kialakult b-k. E szótárt latin betűkkel nyomtatták.
3. A latin nyelv és irodalom tanításával kapcsolatos v. ezzel foglalkozó. Latin dolgozat; (régies) latin iskola: olyan (középfokú) i., amelyben latint tanítottak; latin könyv, óra; latin tanár. Latin iskolákat … járt Besztercén. (Mikszáth Kálmán) A latin tanár úr ölben vitt be az iskolába. (Móra Ferenc)
4. (választékos) A latin, ill. az újlatin nyelvekre jellemző, velük kapcsolatos. Latin könnyedség, erő, világosság.
5. (választékos) Újlatin, román [2] (1, 1a). Latin népek, nyelvek.
6. (vallásügy) Latin (szertartású) egyház: a katolikus egyháznak az a (nyugati) része, mely a római szertartást alkalmazza; római katolikus e. <kül. a görög katolikus egyházzal ellentétben>. || a. (ritka, vallásügy) A római katolikus egyházban használt, szokásos. Latin kereszt: olyan k., amelynek rövidebb, vízszintes szára kb. felső harmadában metszi a függőlegest.
7. (hajózás) Latin vitorla: háromszögletű, hegyes csúcsokban végződő olyan v., amelynek csaknem függőlegesen álló rúdja az árboc ormán túl ér.
Szóösszetétel(ek): 1. latin-amerikai; latintanítás; 2. újlatin.
latinizál.
