lázad
lázad tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. határozóval)
1. (választékos, gyak. rosszalló) Vki, vmi ellen lázad: <nagyobb, rendsz. kevésbé szervezett csoport> erőszakos eszközökkel, rendsz. fegyveresen támad vezetői, feljebbvalói, az uralmon levő rendszer ellen. A törvényes hatalom ellen lázad. || a. (választékos) Vki, vmi ellen lázad: <személy> saját tevékenységével v. csoportok szervezésével és irányításával ilyen cselekedetet, tevékenységet hajt végre, ill. erre készül. Petur királyné ellen lázadt.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely elnyomó(nak érzett) hatalomnak, körülménynek, állapotnak, ténynek ellene szegül, azt nem fogadja el, dacolni kezd vele. Apja, szülei ellen lázad; Isten, a sors, a végzet ellen lázad; az iskola, a hivatal rendje, intézkedései ellen lázad. Lázad hát már … A tanitó, a legrababb magyar? (Ady Endre) Szegényember, hát már megint lázadsz? (József Attila) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Heves, indulatos ellenkezésben tör ki. Lázad egész lényem férfi járom ellen. (Arany János) A dühroham után elfáradtan hevert, mint egy darab fa, nem lázadott többé, egészen átadta magát a közönynek, a névtelen unalomnak. (Kosztolányi Dezső)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Vkire, vmire lázad: fellázad vki, vmi ellen. A föld népe reám csoda-é ha lázad. (Arany János)
Igekötős igék: fellázad.
lázadt.
