lázár
lázár főnév -t, -ok, -a (népies, régies, irodalmi nyelvben)
Nyomorék v. kisebesedett testű koldus. A szekér echója alól sebekkel iszonyún eléktelenített karokat, lábakat lógatnak ki a benn ülő lázárok. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Eladom még a megvetést is, Az én lelkem már úgyis lázár. (Ady Endre) || b. (ritka) Súlyos beteg, sebesült v. nyomorék. Az apáca … friss vizet töltött egy pohárba, s odatartá azt a lázár ajkaihoz. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): lázártelep.
