lebír
lebír tárgyas ige
1. (régies) Birkózásban legyűr, leteper. Rettenetes, amit lát az őrség: Urok őrjöng … Közülök is hármat leölt Mig lebirák, győzék. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) Föléje kerekedve legyőz. Képes a természet bélyegét Kicserélni mintegy a szokás, lebirni Az ördögöt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Bús csodák és sorsok lebírtak. (Ady Endre) A férfi lebírta magát, s közönyösséget tettetve fordult el. (Móricz Zsigmond)
lebírhatatlan; lebírható; lebíró.
