léc
léc főnév -et, -e [ë, e]
1. Főként vastagabb fenyődeszkából fűrészelt faipari termék, amelynek szélessége nem nagyobb a vastagság kétszeresénél. A léceket legyalulja, összeszögezi. A kerítések deszkából készültek, néhol lécből, itt-ott líceum is akad még. (Nagy Lajos)
2. Vmely fából való építménynek, tárgynak ebből készült (alkat)része. ® Ütköző léc; a kerítés léce; a láda lécei. A ketrec léceit kitördelte. A kunyhó egy lécére plajbásszal kis ábra van írva. (Nagy Lajos)
3. (bizalmas) Ehhez hasonló alakú s meghatározott célra haszn. eszköz (pl. logarléc, mérőléc stb.). Add ide azt a lécet!
4. (építészet) A mennyezet alatt bizonyos távolságra körül a falon vízszintesen fölerősített, keskeny (1–2 cm széles), rendsz. aranyozott, ezüstözött léc (1) mint dísz. || a. (építészet) E helyett a falra festett, a fal és a mennyezet színétől elütő, keskeny csík.
5. (sport, bizalmas) Kapufa (2). A labda a felső lécről pattant vissza.
6. (sport) Síléc, sítalp. A vállára vette a léceket, s indult a hegyekbe.
7. (bonctan) A májsejteket elválasztó kötőszövet.
Szóösszetétel(ek): 1. lécborítás; lécbürü; lécdarab; léchíd; léckapu; léckorlát; lécól; lécpalánk; lécrács; lécszeg; 2. fejléc; logarléc; síléc; szegélyléc; szegőléc; záróléc.
lécecske.
