lecsendesedik
lecsendesedik tárgyatlan ige lecsöndesedik
1. <Személy, csoport, hely, helyiség, ill. a rajta v. benne levő (ember)csoport> bizonyos mértékig v. teljesen csendessé válik; elcsendesül. Lecsendesedik az osztály, a tömeg, az utca. A gyerek sokáig sírt, de azután lecsendesedett. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik. (Petőfi Sándor) A tanító áthúzta a katedrán a széket, megvárta, míg lecsöndesedtek. (Gelléri Andor Endre) || a. <Hang> meghatározott mértékben halkabbá v. teljesen halkká válik. Lecsendesedik a zaj. A lárma egyszerre lecsendesedett, midőn a káplár meghozá a hírt, hogy Tancsics vitessék. (Kazinczy Ferenc) Szállj le rám is sátorozva Szenderítő nyúgalom, Közbe közbe szunnyadozva Csendesedj le kis dalom. (Fazekas Mihály)
2. Lecsendesedik vki: vkinek felháborodott, ingerült, haragos állapota megszűnik; lecsillapodik. Nagyon dühös volt, de lecsendesedett. || a. (átvitt értelemben) <Zajos természeti jelenség> háborgását, dühöngését abbahagyja; lecsillapodik. Lecsendesedik az idő, a tenger, a vihar. Nem máskép csendesedik le Tengeri partok közt a zajt még rejtegető víz. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) Megcsendesedik (2). Kik előbb legények voltak, rendes gazdákká csöndesednek le. (Eötvös József)
lecsendesedés; lecsendesedett; lecsendesedő.
