leejt
leejt tárgyas ige
1. Akarata ellenére, véletlenül lejjebb levő helyre ejt. Leejti a kalapját. A tálat leejtette a földre. Fedor … kábultan ejtette le a könyvet, és mint az alvajáró meredt rá … bajtársára. (Karinthy Frigyes) A túrós galuskát … hosszú nyelű fakanállal ették. Elég ügyetlen volt, de szégyen volt leejteni róla a vastag tésztát. (Móricz Zsigmond)
2. <Tárgyat> kezéből szándékosan kienged, hogy az lefelé v. lejjebb fekvő helyre essék. Egy kavicsot leejt a toronyból. Leejtette a földre a kést, s az megállt a padlóban. (Gelléri Andor Endre)
3. <Horgolás, kötés közben szemet> véletlenül leenged a tűről. Leejtettem egy szemet, föl kell szednem.
4. (elavult) Elejt (2). A gyalogokból már ötöt ejte le. (Vörösmarty Mihály) Kiveti … kezéből a kardot s őt magát leejti. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Le van ejtve vki v. ritk. vmi: nem törődöm vele, fütyülök rá, tojok rá. Engem hagyj békén, le vagy ejtve!
Szólás(ok): ld. tű.
leejtés; leejtett.
