lefojt
lefojt tárgyas ige
1. (régies) <A cső v. a töltény aljában levő puskaport v. lőgyapotot> a kóc ráverésével lenyomkodja, összetömíti. || a. (ritka, régies) <Puskát, ágyút> a csövében levő puskapor v. lőgyapot leszorításával, lenyomásával tüzelésre előkészít. A hajón volt egy rézágyú … Ezt most a kapitány megtöltette, s hatalmasan lefojtotta. (Eötvös Károly)
2. <Mustot> vmely vegyszer hozzáadásával erjedésében megakadályoz.
3. (ritka) <Selyemgubót> leforráz, s így a benne levő bábot megfojtja. A selyemgubót azért fojtják le, hogy a lepke ki ne rágja.
4. (műszaki nyelv) Lefojt vmit: vmely motor, gép, nagyolvasztó stb. teljesítményét a beáramló levegőnek, ill. a levegő és a benzin beáramló keverékének csökkentésével a kívánt mértékre szállítja le.
5. (elavult, irodalmi nyelvben) Visszafojt, elfojt. Úgy van, le kell ez érzést folytanom.• (Vörösmarty Mihály) Lefojtván mérgét, parancsoló hangon felkiáltott. (Jókai Mór) A fiúk nekidűltek a falnak … Kovács le is guggolt, mert nem bírta állva lefojtani a gyomrába a nevetés hangját. (Móricz Zsigmond)
Az 5. sz. jelentésben a Vörösmarty-idézet utolsó szava helyesen: fojtanom.
lefojtás; lefojtat; lefojtó; lefojtott.
