leg-
leg- [e] a felsőfok jele, (nyomósítva) legesleg-, (tájszó) legisleg-
1. <Annak kifejezésére, hogy vmely tulajdonság, határozatlan mennyiség, vmely körülmény három v. több személy, ill. dolog közül vmelyikben az összes többit felülmúló mértékben, fokban van meg.> legszebb; legelül; legszélről; legszamarabb. Ő a legjobb tanuló az osztályban. Legtöbbnyire otthon van este.
2. (főleg személyragos főnévi alapszóval, a középfok -bb jele nélkül) <Az alapszóban kifejezett fogalom szűkebb körre szorítására, ill. nyomósítására.> Vminek a legalja (® legalja), a leghátulja; vminek a legjava (® legjava); ® legbelseje, ® legeleje, ® legfeneke, ® legközepe, ® legmélye, ® legszéle, ® legteteje, ® legvége. A szekrény legalján. || a. (átvitt értelemben) A leglelke: a legbensőbb lényege. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
